Az IseeQ TechTalk sorozat legújabb részében az IT biztonságtechnikai blogger Szpisják Dániel és a Hacktivity CEO Marosi-Bauer Attila beszélgetnek mindenről, ami IT biztonságtechnika és   még sok minden másról. Lentiekben olvashattok a dialógus pár pillanatáról, s betekintést nyerhettek a szakember színes életvitelébe is.
Hardware hacking, mint “játék és hobbi”

Dániel frappánsan és egészen átfogóan mutatja be interjú alanyát: “Vendégünk […] igazából nappal IT biztonsági szakértő, délután családapa és férj, esténként konferenciákat szervez és éjszakánként bizony kutató: bug bountykra vadászik és hardware hacker.” Attila mindennapjai ugyanis pontosan így telnek, munkája és családja mellett rengeteg időt tölt a Hacktivity konferencia szervezésével, amin belül elektrosztatikai szenvedélyének is hódol az idei univerzális hardware badge összeállításával, ami az esemény belépőjeként funkcionál.

A szervező brigád célja ezzel annak a küszöbnek az áttörése, ami Attila elmondása szerint nagyon sok IT security-vel foglalkozó emberben benne van, “nagyon kevés az, aki elkezd és mer is foglalkozni hardwarekkel, pedig kéne”, illetve, hogy minél több interakcióra és közös munkára bírja a konferencia résztvevőit, amely szintén egy sarkallatos pontja a biztonságtechnika területén való érvényesülésnek és fejlődésnek.

A hardware loverek örömére, Attila részletesen bemutatja hogyan is áll össze a badge: az előlapján 6 db érintőgomb, 6 db RGB színes led, egy kis kijelző és egy-egy infra adó és vevő találhatóak, míg a hátoldalán egy mikrokontroller, ami az egészet vezérli és egy ESP32, ami a WiFi és Bluetooth összeköttetést teszi lehetővé, végül pedig egy MicroPython implementáció fut rajta.  Két beszélőnk ennek mentén vitatja meg a prototípusok közötti különbségeket és magát a folyamatot, amely a végső verzióig vezet. Kiderül, hogy olykor a szike is előkerül, hiszen állandóan tesztelni kell azt, amit az ember csinál, le kell vonni a következtetéseket, és ha kell, újratervezni az egészet, melyet Dániel hardware hacking-ként összegez, míg Attila ezt annak “játék és hobbi részeként” emlegeti.
Miért és “hogyan cseppen valaki a konferencia szervezésbe”?

Attila biztonságtechnikai kutatóként és előadóként került erre a pályára, amikor is egy külföldi BSides konferencia alkalmával előadó társai felbuzdították az esemény itthoni szervezésére. Ez olyan jól sikerült, hogy a Hacktivity volt tulajdonosai is felkeresték annak tovább vitelével kapcsolatban. Így jutott el tehát Attila a Hacktivity konferencia szervezéséhez, immáron harmadik éve, másodmagával felvállalva minden vele járó feladatot.
Trendek és az IT biztonságtechnika felzárkózása

Jelenleg legerősebbnek az “okos otthon, okos város, már okos minden” vonalat tekinthetjük, de ugyanakkor “a big data, machine learning, teljesen a mesterséges intelligenciáig: ezek is olyan témák, amelyek meghatározzák a mindennapi beszédet ebben a szakmában”. Mondja Attila, majd tovább halad: “ahol IT van, ott IT security-vel is kell foglalkozni, egyértelmű, tehát, ahogy a technológia utat tör magának gyakorlatilag kulloghatunk az egész után”. Ezt azzal magyarázza, hogy bizony a “legújabb, legvagányabb dolgok azok mindig arról szólnak, hogy valahogy működjön, mert hát most ezt ki kell próbálni” és valójában az egészben rejlő vagy éppen nem rejlő biztonsági kérdésekkel nem igazán foglalkoznak, vagy már csak akkor, amikor használat közben derülnek ki a problémák. “Sokan próbálnak meg security-vel a fejben gondolkodva létrehozni valamit, de hát ugye nehéz megfelelni a piaci kényszernek”, folytatja Attila, amivel szummázza azt a fajta lemaradást, amit tapasztal a területen. Nem beszélve az olyasféle technológiákról – mint például a deepfake, amely “lényege az, hogy gyakorlatilag egy képből, egy videóból, vagy hanganyagból létre lehet hozni egy olyan megtévesztésig hasonló, de nem valós tartalmat, ami tökéletes arra, hogy félrevezessünk valakit” -, melyek olyan gyorsasággal fejlődnek, hogy méginkább megnehezítik az IT security szakértők munkáját.

És ez még semmi, ahhoz képest, amiről még ebben a részben szó esik.
Nézzétek meg a teljes videót, vagy hallgassátok meg a teljes podcastot, megéri!